Vértessomló tõrténete
A kõzség területén római kori település nyomaira is bukkantak.
Elsõ írásos említése 1326-ból származik. Már a tõrõk hódoltság korai idõszakában elnéptelenedett. A Puszta-Somló nevü lakatlan területet Esterházy József 1734-37
kõzõtt Bajorországból, Würzburgból idetelepített katolikus németekkel élesztette ùjjá. Lakosai kõzõtt a mai napig is sok a német nemzetiségû.
A letelepülõk szívós munkával virágoztatták fel a vidéket. Fõként erdõmûveléssel, kõfejtéssel, mészégetéssel, és szõlészettel foglalkoztak.
A német telepesek a mai Magyarországon elsõként, már a 18. század kõzepén rábukkantak a felszin kõzelében rejlõ kõszénre.
A bányászat 1893-ig folyt, majd kõzel száz évvel késõbb, 1987-93ig a tatabányai medence utolsó kül- és mélymûvelésû szénbányája is Vértessomlón volt.
Nevének sokféle változatával: Semle, Zsemle, Zsõmléd, Schemling találkozhatunk a korabeli iratokban.
A vértessomló nevet egy 1890-ben meghozott minisztériumi rendelet tette hivatalossá.